OrganicLife
ŐSZI KALÁSZOS TECHNOLÓGIA
Talajépítés, tápanyagkörforgás és növényoldali visszacsatolás
Nem három külön termék, hanem egymásra épülő folyamat.
Az őszi kalászos vetése nemcsak a következő termés kezdete, hanem a talajépítési ciklus első aktív szakasza. Ekkor egyszerre van jelen a talaj nyári hőtartalékának egy része, a visszatérő nedvesség lehetősége, a friss szármaradvány és a fejlődésnek induló gyökér. Ez az időablak teszi lehetővé, hogy a tápanyagkörforgást ne tavasszal, hanem hónapokkal korábban indítsuk el.
A talajoldali alapot a Rokolan adja szerves tápanyagaival és 18 aminosavával. Erre épül a Microbion sűrítmény 11 név szerint meghatározott mikroorganizmusból álló közössége. A fejlődő gyökér gyökérváladékokkal táplálja a rizoszférát, a Rokohumin pedig a fontos fejlődési szakaszokban növényoldalról segíti a tápanyagok hasznosulását, a fotoszintézist és a biomassza felépítését.
Rokolan → Microbion + élő gyökér → tápanyagkörforgás és biomassza → Rokohumin → erősebb növényi visszacsatolás a talaj felé
|
A LÉNYEG 5 MONDATBAN 1. Ez nem három különálló termék, hanem egyetlen, ősszel indított talaj–növény körfolyamat: a Rokolan adja a szerves energiát, a Microbion 11 kultúrája és az élő gyökér átalakítja és megőrzi a tápanyagot, a Rokohumin pedig a növény felől táplálja vissza a rendszert. 2. A „műtrágya nélkül” nem „tápanyag nélkül”: a talaj meglévő készleteit, a bevitt szerves tápanyagot és a biológiai folyamatokat kapcsoljuk össze, hogy a növény számára felvehető formában maradjanak. 3. Azért ősszel kezdünk, mert a talajépítés hetekbe–hónapokba telik – tavasszal már nem elindítani, hanem folytatni akarjuk a folyamatot. 4. A rendszer nem ígér csodát: amit nem tudunk garantálni, azt nyíltan megírjuk (lásd „Mit nem állítunk?”); a tényleges hatás talaj-, időjárás- és állományfüggő. 5. A műtrágya nélküli minimumprogram nettó termékköltsége 129 247,50 Ft/ha (20 hektáros csomagban 117 540 Ft/ha) – amit nem a nullához, hanem a teljes hagyományos tápanyagprogramhoz érdemes mérni. |
|---|
A négy elem egyetlen körfolyamatban
Az ősz nem a tenyészidőszak lezárása, hanem a következő talaj–növény ciklus előkészítése. A mikrobiológiai átalakulások, a szármaradvány feltárása, a gyökérzóna benépesítése és a talajszerkezet biológiai épülése nem egyik napról a másikra történik. Ehhez idő kell, ezért tavasszal már nem elindítani, hanem folytatni szeretnénk a folyamatot.
A talaj még őrzi a nyár hőjét. A talaj nagyobb hőtároló képessége miatt lassabban hűl le, mint a levegő. A késő nyári és őszi talajhő ezért még teret ad a gyökérnövekedésnek, a mikroorganizmusok szaporodásának és a szerves anyagok átalakításának. A lehűléssel ezek a folyamatok fokozatosan lassulnak, nem egyik napról a másikra állnak le.
A nedvesség újra működési feltétellé válik. Amikor az őszi csapadék visszanedvesíti a felső talajréteget, a víz ismét lehetővé teszi az enzimműködést, a mikrobiális anyagcserét és az oldott tápanyagok mozgását. A jó működéshez ugyanakkor levegő is kell: a tartósan vízzel telített, levegőtlen talaj nem ugyanazokat a kedvező folyamatokat támogatja.
Egyszerre van jelen a szármaradvány és az élő gyökér. A szármaradvány szén- és tápanyagforrás, az őszi kalászos fejlődő gyökere pedig gyökérváladékokkal táplálja a rizoszférát. Így a bontás nem egy üres tarlóban zajló, elszigetelt folyamat marad: közvetlenül összekapcsolódik az új növény gyökérzónájával és tápanyagfelvételével.
A talajépítés időt nyer. A lebontás, a mineralizáció, a mikrobiális biomassza felépülése, valamint a gyökerek és a gombafonalak szerkezetformáló hatása hetek és hónapok alatt bontakozik ki. Az őszi indítás célja, hogy a tavaszi gyors növekedés idejére ne nyers alapanyagok és alvó folyamatok, hanem már működésben lévő gyökér–mikroba kapcsolat várja a növényt.
Ősszel elindítjuk, télen a rendszer lelassul, tavasszal pedig nem a nulláról indulunk.
Ez teszi a döntést időfüggővé: a vetést megelőző hetek adják azt a szűk időablakot, amikor a talajhő, a visszatérő nedvesség és a friss szármaradvány még együtt dolgozik. Ha ekkor elindítjuk a folyamatot, tavaszra kész gyökér–mikroba kapcsolat fogadja a növényt; ha kihagyjuk, tavasszal már csak a hiányt pótolhatjuk – a rendszert utólag felépíteni nem lehet.
A cél nem a víz „előállítása”, hanem a beszivárgás, a gyökérrel átszőtt talajtér és a tápanyagkörforgás támogatása. Ebből következik a következő kérdés: mely készletekből és milyen átalakulásokon keresztül jut tápanyaghoz a növény?
A műtrágya nélküli termesztés nem tápanyag nélküli termesztés. A rendszer nem egyetlen tápanyagforrásra épít, hanem összekapcsolja a ténylegesen bevitt tápanyagokat, a talaj már meglévő készleteit, a szerves anyagok mineralizációját és a biológiai nitrogénkötés lehetséges hozzájárulását.
Bevitt szerves tápanyag. A Rokolan szerves nitrogént, foszfort és káliumot, valamint 18 aminosavat juttat a talaj–növény rendszerbe. A Rokohumin lombon kiegészítő tápanyagfrakciót, ként, mikroelemeket, aminosavakat és huminsavat ad. A hektáronként ténylegesen bevitt hatóanyag mennyisége mindig a készítmények garantált beltartalmából számítható.
A talajban már jelen lévő ásványi nitrogén. A talajoldat nitrátját és az ammónium-nitrogént a gyökér közvetlenül felveheti. Ugyanezeket a formákat a szaporodó mikroorganizmusok is felhasználhatják saját biomasszájuk felépítéséhez.
Szerves nitrogénkészlet. A humuszban, az elővetemény gyökereiben, a szármaradványokban és a mikrobiális biomasszában jelentős nitrogén lehet, de ez nem azonnal felvehető. A lebontás és a mineralizáció során először főként ammóniumformában szabadul fel, majd annak egy része nitráttá alakulhat.
Biológiai nitrogénkötés. A Microbion nitrogénkötő kultúrái megfelelő körülmények között a légköri nitrogén egy részét is bekapcsolhatják a biológiai körforgásba. Ennek tényleges hozzájárulása talaj-, időjárás- és növényállapot-függő; előre rögzített kilogrammértéket saját mérés nélkül nem lehet hitelesen ígérni.
A mikrobiológiai folyamatok segíthetik a szerves kötésű tápelemek mineralizációját, a talajban lekötött foszfor egy részének mobilizálását, az ásványok káliumkészletének fokozatos feltárását és egyes mikroelemek oldhatóságát. A rendszer tehát nem foszfort vagy káliumot „gyárt”, hanem a bevitt és a talajban meglévő készletek biológiai hozzáférhetőségét, valamint a gyökér felvevőfelületét támogatja.
Ez a különbségtétel teszi érthetővé a technológiát: van, amit ténylegesen beviszünk; van, amit a talaj meglévő készletéből körforgásba vonunk; és van olyan biológiai hozzájárulás, amelynek mértéke csak az adott termőhelyen derül ki.
A „lekötött nitrát” kifejezés félrevezető lehet. A nitrát negatív töltésű, ezért a legtöbb mezőgazdasági talajban nem kötődik erősen az agyaghoz vagy a humuszhoz. A talajoldatban mozog: a gyökér felveheti, de vízzel a gyökérzóna alá is kerülhet, levegőtlen, vízzel telített talajban pedig denitrifikációval gáz formájában elveszhet.
Az ammónium ezzel szemben pozitív töltésű, ezért részben megkötődhet a talaj kationcserélő felületein. A szerves nitrogén pedig a humuszban, a növényi maradványokban, a gyökerekben és a mikroorganizmusok sejtjeiben található; ebből csak mikrobiológiai átalakulással lesz újra felvehető ammónium, majd sok esetben nitrát.
A Rokolan könnyen hasznosítható szerves összetevői és aminosavai energiát és tápanyagalapot adnak a mikrobiális közösség szaporodásához. A növekvő mikrobiális biomassza közben a talajoldat nitrát- és ammónium-nitrogénjének egy részét saját sejtjeibe építheti. Ezzel párhuzamosan az élő gyökér közvetlenül felveszi ezeket a formákat, és növényi biomasszába építi.
Ez az átmeneti mikrobiális beépítés csökkentheti a kimosódásnak kitett ásványi nitrogén mennyiségét, de nem végleges raktározás. A mikroorganizmusok folyamatos megújulásával és a maradványok átalakulásával a nitrogén ismét mineralizálódhat, majd visszakerülhet a növény számára felvehető körforgásba.
Talajoldat nitrátja és ammóniuma → gyökér- és mikrobiális biomassza → szerves nitrogén → mineralizáció → újabb növényi felvétel
Nagy széntartalmú szármaradvány bontásakor a mikroorganizmusok átmenetileg több ásványi nitrogént is felhasználhatnak, ezért rövid ideig versenyhelyzet alakulhat ki a növénnyel. A rendszer célja nem az, hogy minden nitrogént azonnal felszabadítson, hanem hogy minél nagyobb része a gyökérzónában és a biológiai körforgásban maradjon, majd a növény igényéhez közelebb váljon ismét elérhetővé.
Ettől lesz kerek a „honnan lesz nitrogén?” története: nemcsak a légköri nitrogénkötésről beszélünk, hanem a talajban már jelen lévő ásványi és szerves nitrogén megőrzéséről, átalakításáról és újbóli hasznosításáról is.
Rokolan – az induló üzemanyag. Az 50 l/ha dózisban kijuttatott Rokolan nemcsak a növény számára visz be szerves tápanyagokat. Szerves összetevői és 18 aminosava a talaj őshonos, valamint a Microbionnal kijuttatott mikroorganizmusai számára is könnyen hasznosítható energia-, szén- és tápanyagalapot adhat.
Microbion sűrítmény – a munkát végző közösség. A 2 l/ha dózisban kijuttatott készítmény 11 különböző kultúrát kapcsol össze. Nem mindegyik ugyanazt végzi: vannak nitrogénkötők, tápanyag-mobilizálók, gyökérkolonizálók, fonalas és sejtfalbontó szervezetek, valamint a könnyebben bontható szerves vegyületeket átalakító kultúrák.
Élő gyökér – a folyamatos kapcsolat. A kalászos gyökere nemcsak felvesz a talajból, hanem szerves vegyületeket is juttat a rizoszférába. A gyökérváladékok fenntartják a mikrobiális kapcsolatot, miközben a nagyobb gyökértömeg nagyobb talajtérfogatot tár fel víz és tápanyag után.
A szármaradvány nem egyetlen anyag: cellulózból, hemicellulózból, ligninből, fehérjékből, cukrokból és ásványi elemekből áll. Ezért önmagában egyetlen „szárbontó törzs” nem tudja a teljes munkát lefedni. A Trichoderma reesei és a Streptomyces albus feltárja a növényi rostok összetettebb részeit; a Bacillus-fajok és más baktériumok tovább alakítják a hozzáférhetővé vált frakciókat; a tejsavbaktérium és az élesztő pedig a könnyebben bontható vegyületeket kapcsolja a közösségi anyagcserébe.
Itt válik meghatározóvá a Rokolan üzemanyag-szerepe: a bontó közösség nem üres közegbe érkezik, hanem induló szerves energia- és tápanyagalapot kap. A rendszer ereje a Rokolan által táplált mikrobiológiai munkamegosztásban van.
A fonalas gombák hifái átszövik a maradványokat és a talajrészecskéket. A lebontott szerves anyag egy része mikrobiális biomasszává, majd mikrobiális maradványanyaggá alakulhat, amely a tartósabb talaj-szervesanyag egyik fontos előanyaga. A gyökerek, a gombafonalak és a mikroorganizmusok szerves kötőanyagai közben hozzájárulhatnak az aggregátumok és a működő pórusrendszer épüléséhez.
Ez nem azonnali „humuszgyártás” és nem víztermelés. Megfelelő nedvesség, levegőzöttség és idő mellett olyan biológiai és szerkezeti folyamat indulhat el, amely kedvez a csapadék beszivárgásának és a gyökérzónában történő megőrzésének.
Amikor a gazda mikrobiológiai készítményt vásárol, jogosan szeretné tudni, mi dolgozik benne. A Microbion sűrítményben nem egy megfoghatatlan „baktérium” van, hanem 11 név szerint meghatározott kultúra. Előbb a munkamegosztást érdemes látni, utána a fajokat.
Nitrogénkörforgás és gyökérkapcsolat. Azotobacter vinelandii, Clostridium pasteurianum és Azospirillum brasilense.
Foszfor- és mikroelem-mobilizálás. Bacillus megaterium és Pseudomonas fluorescens.
Szár- és sejtfalfeltárás. Trichoderma reesei, Streptomyces albus és Bacillus subtilis.
Könnyen bontható szerves anyagok és közösségi anyagcsere. Lactobacillus plantarum, Saccharomyces cerevisiae és Rhodobacter sphaeroides.
Azotobacter vinelandii B01795 – Levegővel jól ellátott talajrészekben működő nitrogénkötő baktérium. A légköri nitrogén egy részét bekapcsolhatja a biológiai körforgásba, nyálkaanyagai pedig hozzájárulhatnak a talajrészecskék összetapadásához.
Clostridium pasteurianum B01884 – Oxigénszegényebb mikroterekben is működni képes nitrogénkötő baktérium. Ezzel más környezeti feltételek között egészítheti ki az aerob nitrogénkötők munkáját.
Azospirillum brasilense B01802 – A gyökér közvetlen környezetében megtelepedő, nitrogénkörforgásban és gyökérfejlődési folyamatokban szerepet vállaló baktérium. A rizoszférát közvetlenül a növényhez kapcsolja.
Bacillus megaterium B01091 – Szerves savakkal és enzimekkel segítheti, hogy a talajban lekötött foszfor egy része oldhatóbb, a gyökér számára könnyebben elérhető formába kerüljön.
Pseudomonas fluorescens B01560 – Gyorsan benépesítheti a gyökér környezetét. Szerves savakkal támogathatja a foszfor mobilizálását, szideroforjai pedig a vas megkötésében és mikrobiális versenyében játszanak szerepet.
Bacillus subtilis B01231 – Enzimeket termel és biofilmet képezhet, ezért megtelepedhet a szerves maradványokon és a gyökér közelében. Részt vehet a feltárt szerves anyag további feldolgozásában és a rizoszféra mikrobiális versenyében.
Trichoderma reesei F00651 – Fonalas gomba, erős celluláz- és hemicelluláz-enzimrendszerrel. Megnyitja a növényi sejtfalak rostos részeit, hifáival behálózza a maradványt, és hozzáférhetőbbé teszi azt a közösség más tagjai számára.
Streptomyces albus B01514 – Sugárgomba (aktinobaktérium), amely összetettebb szerves maradványok feldolgozásában vesz részt. Enzimei cellulózt, hemicellulózt, kitint és más nehezebben bontható anyagokat is átalakíthatnak.
Lactobacillus plantarum B01525 – A könnyen bontható cukrokat és egyszerű szerves vegyületeket erjeszti. Anyagcseretermékei segíthetik a maradványok átalakulásának korai szakaszát és a közösség más tagjainak működését.
Saccharomyces cerevisiae Y01453 – Élesztőgomba, amely gyorsan hasznosítja a hozzáférhető cukrokat. Metabolitjai és vitaminjai a mikrobiális táplálékhálót támogatják; nem a durva szárrostok bontása a fő feladata.
Rhodobacter sphaeroides B17025 – Nagy anyagcsere-rugalmasságú baktérium, amely többféle szerves vegyület átalakításába kapcsolódhat be. Összekötő szerepet tölthet be a Rokolanból, a gyökérváladékból és a szármaradványból származó szerves anyag körforgásában.
Nem azért, mert mindegyik mindent elvégez. A rendszer attól sokoldalú, hogy a kultúrák különböző helyeken, különböző szubsztrátokon és eltérő körülmények között vállalnak feladatot. Amit az egyik feltár vagy átalakít, azt a közösség más tagja tovább hasznosíthatja.
A fajok felsorolása önmagában még nem jelent garantált üzemi eredményt. A tényleges működést a talajnedvesség, a hőmérséklet, a levegőzöttség, a pH, a rendelkezésre álló szerves alapanyag, az élő gyökér és a kultúrák életképessége együtt határozza meg. A készítmény értéke a lehetséges feladatok összehangolásában van.
A Microbion nem egyetlen törzs ígérete, hanem meghatározott szereplők munkamegosztása.
A talajban elindított folyamat akkor válik teljes rendszerré, ha a növény működése is támogatást kap. A Rokohumin feladata nem az, hogy lombon keresztül önmagában biztosítsa a kalászos teljes makroelem-igényét. Kiegészítő tápanyagfrakciót ad, miközben fő szerepe a mikroelem-ellátás, a nitrogén beépítéséhez kapcsolódó anyagcsere, a fotoszintézis és a növényi stresszválasz támogatása.
Kén. A nitrogén aminosavakba és fehérjékbe történő beépítésének fontos társeleme.
Cink. Számos enzim és növekedési folyamat működéséhez szükséges; a gyökérfejlődés és a bokrosodás támogatásában is szerepet kap.
Mangán. A fotoszintézis fényreakcióinak és több enzim működésének résztvevője.
Vas. A klorofillképződéshez és a sejtek energiaátadó folyamataihoz nélkülözhetetlen.
Bór. Az új sejtek, a sejtfalak és a növekedési pontok működéséhez, később a reproduktív folyamatokhoz szükséges.
Molibdén. A nitrát növényen belüli feldolgozásának kulcseleme; segíti, hogy a felvett nitrogén szerves vegyületekbe épülhessen.
Réz. Részt vesz a fotoszintézisben, több védelmi enzim működésében és a szár szilárdságához kapcsolódó ligninképzésben.
Az aminosavak egy része fémes mikroelemekkel komplexet képezhet, és segítheti, hogy azok a permetcseppben oldott, a levél számára hozzáférhető formában maradjanak. Nem minden tápelemet „kelátolnak”: a nitrogénnél például a glutaminsav elsősorban a felvett nitrogén szerves vegyületekbe történő beépítésének központi kapcsolópontja. A glicin a fehérje- és klorofill-anyagcseréhez, a prolin a stresszválaszhoz, az arginin a nitrogéntároló és jelző folyamatokhoz, a szerin pedig több felépítő anyagcsereúthoz kapcsolódik.
A jobban működő levél több asszimilátát képes előállítani. Ennek egy része a gyökér növekedését és a gyökérváladékok képződését szolgálhatja, vagyis a növény visszatáplál a talaj mikrobiológiai közösségének. Itt zárul össze a talaj- és növényoldali folyamat.
Talajélet → tápanyag és gyökérműködés → aktív lomb → több biomassza és gyökérváladék → újabb talajoldali támogatás
Bekeverés. Rokolan 50 l/ha + Microbion sűrítmény 2 l/ha. A két talajkomponens ugyanabba a permetlébe kerülhet.
Kijuttatás. Szántóföldi permetezőgéppel, egy menetben, egyenletesen a talajfelszínre.
Bedolgozás. A kezelést követően, a magágykészítéssel a talaj felső, megközelítőleg 10 cm-es rétegébe.
Fontos keverési szabály. A Microbion sűrítmény élő kultúrákat tartalmaz, ezért a talajkezelő permetlébe baktericid vagy fungicid készítményt nem szabad keverni.
Tarlókezeléskor a Microbion sűrítmény 1–2 l/ha dózisban, legalább 60 l/ha vízzel juttatható a levél- és szármaradványokra, majd a talajba dolgozható. Ha a rendszer a kalászos magágyában indul, a Rokolan és a Microbion együttes kijuttatása már az új gyökérzóna kialakulásához kapcsolja a szárbontást és a tápanyagkörforgást.
A Rokohumin megfelelő fizikai és kémiai keverhetőség esetén a növényvédelmi permetléhez kapcsolva, ugyanabban a menetben is kijuttatható. Így nem szükséges külön lombtrágyás forduló: csökkenhet a taposás, az üzemanyag- és munkaidőigény. Az alkalmazott növényvédő szerek címkeelőírásait minden esetben be kell tartani, új tankkeveréknél pedig keverési próba javasolt.
| Pont | Fejlődési szakasz | Dózis | Növényoldali feladat |
|---|---|---|---|
| 1. | BBCH 20–21 Bokrosodás kezdete |
2,5–3 l/ha | A tél előtti növényi biomassza és az egyenletesebb indulás támogatása. |
| 2. | BBCH 37–39 Zászlóslevél |
2,5–4 l/ha | A zászlóslevél, a víz- és tápanyagforgalom, valamint a szár működésének támogatása. |
| 3. | BBCH 55–65 Kalászvédelem |
2,5–5 l/ha | A fotoszintetizáló felület és a szemkitelítődés támogatása. |
Három kezelés esetén a teljes szezonális dózis 7,5–15 l/ha. A dokumentumban szereplő költségszámítás a minimumprogrammal készült: 3 × 2,5 l/ha = 7,5 l/ha.
A technológia értéke nem három készítmény külön-külön felsorolt tulajdonságában van, hanem az egymásnak átadott feladatokban. A Rokolan beviszi a szerves tápanyag- és energia-alapot; a Microbion kultúrái és a talaj őshonos mikrobiológiája átalakítja a rendelkezésre álló szerves anyagokat és tápanyagkészleteket; az élő gyökér felvesz, feltár és visszatáplál; a Rokohumin pedig a növény anyagcseréjén keresztül erősíti a visszacsatolást.
Hőmérséklet, nedvesség és levegő. A mikrobiális folyamatok sebességét ez a három tényező együtt határozza meg. Lehűléskor lassulnak, kiszáradáskor visszaesnek, tartós levegőtlenségben pedig más irányba tolódhatnak.
Levegőzött, művelhető talaj. A pórusrendszer és a levegőellátás meghatározza, mely mikrobiális folyamatok kerülnek előtérbe.
Szerves alapanyag és élő gyökér. A szármaradvány, a Rokolan szerves összetevői és a gyökérváladékok együtt adják a közösség működési alapját.
Életképes kultúrák és helyes kijuttatás. A tárolás, a kijuttatás és a keverési szabályok betartása ugyanúgy része a technológiának, mint a dózis.
A rendszer nem termel vizet, nem tesz minden talajkészletet azonnal felvehetővé, és nem ígér minden termőhelyen azonos mennyiségű biológiai nitrogénkötést. A működés a talaj kiinduló állapotától, az előveteménytől, a csapadéktól, a műveléstől és az állomány állapotától függ. Ezért a műtrágya nélküli alkalmazás is folyamatos megfigyelést, talajvizsgálatot és szükség esetén korrekciót kíván.
A talajban meglévő, a szerves inputokkal bevitt és a biológiai folyamatokkal körforgásba vonható tápanyagokat az élő gyökérrel összekapcsolva tartjuk működésben.
A következő tenyészidőszak biztonságát ezért nem tavasszal, a hiány megjelenésekor kezdjük építeni. Ősszel kapcsoljuk össze a szármaradványt, a szerves inputokat, a még kedvező talajhőmérsékletet, a nedvességet, a mikrobiológiát és a fejlődő gyökeret. Tavasszal erre az előkészített, működésben lévő kapcsolatrendszerre építünk tovább.
A TECHNOLÓGIA KÖLTSÉGEI
Akciós alapár már 1 hektár vásárlásától
A műtrágya nélkül alkalmazott OrganicLife kalászos minimumprogram nettó termékköltsége a jelenlegi alapakcióval:
| Termék | Program | Akciós egységár | Nettó költség/ha |
|---|---|---|---|
| Rokolan | 50 l/ha | 1 731,30 Ft/l (-13%) | 86 565 Ft |
| Microbion sűrítmény | 2 l/ha | 7 200 Ft/l (-10%) | 14 400 Ft |
| Rokohumin | 7,5 l/ha | 3 771 Ft/l (-10%) | 28 282,50 Ft |
ÖSSZESEN: 129 247,50 Ft/ha + ÁFA
Az összeg a háromszori 2,5 l/ha Rokohumin-kezeléssel számolt minimumprogram ára. Ugyanez a program kedvezmény nélkül 146 925 Ft/ha + ÁFA. A növényvédelem és a kijuttatás költsége nem része a kalkulációnak.
|
20 HEKTÁROS CSOMAGAKCIÓ – 20% KEDVEZMÉNY A minimumprogram 20 hektárra: Rokolan 1 000 l + Microbion sűrítmény 40 l (2 × 20 l) + Rokohumin 150 l. Csomag listaára: 2 938 500 Ft + ÁFA 20% kedvezmény: 587 700 Ft + ÁFA AKCIÓS CSOMAGÁR: 2 350 800 Ft + ÁFA 117 540 Ft/ha + ÁFA |
|---|
A 20 hektáros csomag az 1 hektártól érvényes alapakcióhoz képest további 234 150 Ft megtakarítást jelent összesen, vagyis további 11 707,50 Ft-ot hektáronként. A Rokolan mennyisége pontosan egy 1 000 literes tartály, a Microbion sűrítmény pedig két 20 literes kiszerelés.
A program költségét nem a nullához, hanem a teljes hagyományos kalászos tápanyagprogramhoz kell viszonyítani: az alap-, starter-, fej- és lombtrágyákhoz, a mikroelem- és biostimulátor-kezelésekhez, valamint a külön kijuttatási menetekhez. A Rokolan és a Microbion egy talajmenetben, a Rokohumin pedig megfelelő keverhetőség esetén meglévő növényvédelmi menetekhez kapcsolható.
A program árát nem a nullához, hanem a teljes, több menetből álló hagyományos programhoz érdemes mérni. Az alábbi szerkezet ehhez ad vázat, a gazdaság saját, aktuális input-áraival kitöltve:
Írd be a saját, aktuális áraidat forint/hektárban. A táblázat magától összeadja, és kiszámolja az egyenleget.
Az összeg nettó, ÁFA nélkül. A gomba-, rovar- és gyomirtó növényvédelem és a kijuttatás egyik oldalon sincs benne. Az OrganicLife-ár a szakmai ajánlás kalkulációjából származik.
A program beállítását minden gazdaságban a talajvizsgálathoz, az előveteményhez, a termőhelyhez, az állományállapothoz és a célterméshez kell igazítani.